Elmondom, hogy a legjobb barátnőm a Zsuzska. Ez mindkettőnk életének egyik rejtélye, hogy miért lettünk barátnők, mert mi ketten eléggé - nagyon - különbözünk. Neki arra van szüksége, hogy beszéljen valaki helyette, nekem meg arra, hogy valaki meghallgasson, ha jobban belegondolunk. Így azért érthetőbb, komplementerség. Azért ez jó, ezt szeretem.
Azért is jutott ez eszembe, mert eszembe jutott Budapest. Amely helyet én nem mondhatom, hogy utálok, mert ez nem olyan egyszerű, és különben is, ha azt mondom, utálom, az olyan, mintha azt mondanám: magamat utálom. Nem utálom, csak nem tudom eldönteni, hogy szeretem és jó-e nekem benne, vagy sem. Ez en bloc áll önmagamra is :)
Aki azt mondja kategorikusan Budapestre, hogy szar hely, az ugyanolyan idióta, mint aki más helyekre kategorikusan azt mondja, szar/jó/rossz/legjobb. Én egyébként is rosszul állok hozzá a kategorikus kijelentésekhez, bár azokról sem kijelenthető - kategorikusan, persze - ezen logika alapján, hogy jók vagy rosszak, hogy csináljuk-e vagy nem. De nyilván a negatív oldala szembeszökőbb a dolognak, mint a pozitív. Filozófia, összezavar.
Budapestben szerettem a Dohány utcát. Szeretem most is. Van ott egy jó kifőzde, ahol Tomával ebédeltem, van ott egy olcsó netezőhely, rendes vezetővel, van ott egy pofás zsinagóga, és nem utolsó sorban, Zsuzska ott lakik a végén. Gyakran mentem fel hozzá, mivel közel van a sulihoz. Ettünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, aludtam is ott, meg hemperegtünk, mert az ragadós dolog. Szóval szerettem. Meg az Astoria is hiányzik, pedig nem egy vidám hely vidéki szemmel. Magányhoz passzolós. Ez biztos.
De megyek is aludni, nem tudok sokáig gépelni a laptopon, meg elgémberedek.
Azért is jutott ez eszembe, mert eszembe jutott Budapest. Amely helyet én nem mondhatom, hogy utálok, mert ez nem olyan egyszerű, és különben is, ha azt mondom, utálom, az olyan, mintha azt mondanám: magamat utálom. Nem utálom, csak nem tudom eldönteni, hogy szeretem és jó-e nekem benne, vagy sem. Ez en bloc áll önmagamra is :)
Aki azt mondja kategorikusan Budapestre, hogy szar hely, az ugyanolyan idióta, mint aki más helyekre kategorikusan azt mondja, szar/jó/rossz/legjobb. Én egyébként is rosszul állok hozzá a kategorikus kijelentésekhez, bár azokról sem kijelenthető - kategorikusan, persze - ezen logika alapján, hogy jók vagy rosszak, hogy csináljuk-e vagy nem. De nyilván a negatív oldala szembeszökőbb a dolognak, mint a pozitív. Filozófia, összezavar.
Budapestben szerettem a Dohány utcát. Szeretem most is. Van ott egy jó kifőzde, ahol Tomával ebédeltem, van ott egy olcsó netezőhely, rendes vezetővel, van ott egy pofás zsinagóga, és nem utolsó sorban, Zsuzska ott lakik a végén. Gyakran mentem fel hozzá, mivel közel van a sulihoz. Ettünk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, aludtam is ott, meg hemperegtünk, mert az ragadós dolog. Szóval szerettem. Meg az Astoria is hiányzik, pedig nem egy vidám hely vidéki szemmel. Magányhoz passzolós. Ez biztos.
De megyek is aludni, nem tudok sokáig gépelni a laptopon, meg elgémberedek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.