az a fura, hogy ma még nem is ettem csokit (tegnap is csak a sacher-tortán levőt) és az előbb volt egy amolyan örömhormon-felszabadulás az agyamban.
vagy kezdek bekattanni, vagy tényleg annyira tudok örülni, hogy vannak barátaim és vannak majdnembarátaim, ami azt eredményezi, hogy nem vagyok ímó.
van egy-két problémám mondjuk, amik nem bagatellek, de biztosan vannak súlyosabbak is más embereknek (pl. norman bates, hehe). egyszóval ignorálással jól kezelhetők... nem megoldhatók, kezelhetők. most pedig éppen ráfelejthetők :)
asszem most a nyakába ugrok valakinek. csá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.